Nándi köszönőlevele 2010.06.23.
Adjon az Isten Bajtársaim, Nemzettestvéreim, Barátaim!
Hálás szívvel köszönöm én és családom nevében nagylelkű és önzetlen segítségeteket, amit ma nyújtottatok nekünk a kialakult súlyos árvíz utáni helyzetben. Segítségetek nagy terhet vet le a vállunkról, megkönnyebbülést adtatok, s miután ezt megtettétek, szomorú lelkünkbe nagyon sok erőt, kitartást és hitet adtatok egy jobb és szebb, újrakezdő életben. Soha nem éltem át ilyen elkeserítő eseményt, mint az árvizet, de egy dologra rájöttem. Nagyon örülök és boldoggá tesz, hogy olyan magyar emberek, barátok, nemzettestvérek, bajtársak vesznek körül, mint Ti, akikre számíthatok. Tisztalelkűek, segítőkészek, bátrak, büszkék. A fényképek igazolják, hogy ma is, hős tettet hajtottatok végre. Nagyon szépen köszönöm, köszönjük!
Köszönjük azt, hogy erőt és hitet adtok a lelkünkbe, köszönjük azt, hogy rossz helyzetben is egy odaadó, önzetlen kezet nyújtatok nekünk, és végül, de nem utolsó sorban köszönöm, hogy a barátaim és bajtársaim vagytok, kik mellett büszkén, bátran szolgálhatom drága, egyetlen Hazámat, Magyarországot!
Isten áldjon meg benneteket!
Szebb Jövőt!
Költő (kisPetőfi) gárdista és családja
Pesti bajtársak Kárpátalján
Isten tartson benneteket!
Látom a levelezésből, hogy ti sem unatkoztatok a hétvégén. Arra szeretném mindenkinek nyomatékosan felhívni a figyelmét, hogy a leiratkozás-nehacsa témában, mostantól semmilyen kommentáló levelet ne írjatok a listára. Moderálni fogom a listát, ha jön még ilyen témájú levél. Pl. Emese engem szólított meg de nem foglalkozok ilyen kis porszemmel. Nincs jelentősége.
Most pedig írnék egy kis élménybeszámolót, a hétvégi adományosztásról.
Szalókára való megérkezésünk után elfoglaltuk szálláshelyeinket. Családoknál voltunk elszállásolva és újabb barátságok köttettek. Szépen átöltöztünk és kb. 15 családot látogattunk meg, ahol ruhákat, könyveket osztottunk szét. Munkánkat polgármester és pedagógus segítette. A megmaradt adományokat a helyi óvodában taroltuk le. Margit, a szállásadónk fogja azokat szétosztani.
Szombaton az esti órákban kb. 100 vendég jelenlétében, tábortüzet gyújtottunk és nagyon finom vacsorával vendégeltek meg. Éneklés kezdődött, melyet zenészek kísértek. A szakszofonos meg csak gargalizált, gargalizált.
Vasárnap reggel, elindultunk és meglátogattuk az Ungvári várat. Ukrán nyelven folyt az idegenvezetés, amibe oi-kor-oi-kor belehallgattunk. A nyelv értésével nagy probléma nem volt, hiszen szinte csak azon szavak hangzottak el, hogy Rákóczi, Rákóczow, Bercsényi ;) stb.
Ungvárról utunkat, a Vereckei-hágó felé vettük. Ott megtekintettük az emlékművet és azt amit az ukránok műveltek vele. Festék maradványok és rongálás nyomait fedeztük fel, bár mindíg vannak jó magyarok akik, ezeket próbálják eltávolítani.
A kis csapattal elénekeltük a nemzeti énekeinket, majd 10 percen keresztül a csendet hallgattuk és a látványban gyönyörködtünk, némán.
Kisvártatva egy magyar csoport érkezett.
Közös éneklés után, utunkat a Munkácsi vár felé folytattuk.
Út közben, közúti ellenőrzésen estünk át. Az ellenőrzés erősen a rendőrök fizetésének kiegészítésére irányult, de ezt a törekvést megakadályoztuk. A rendőrautó (Lada szamara), végül nem lett a patakmederbe borítva. A társaság nagyon fegyelmezetten viselkedett, amit utólag is köszönök mindenkinek.
Végül a szóváltás után, mivel nyelvi nehézségekbe ütköztünk, vizuálisan próbáltuk elmagyarázni, és felkérni a rendőröket a hátsó felünk nyelvvel való megtisztogatására.
Azt, hogy ezt megértették-e, arra később térnék ki.
Utunkat folytatva, a Munkácsi várban vacsorával fogadtak bennünket. A vacsora után, a Kárpátia együttes koncertjén vettünk részt. A koncerten sokan jöttek oda hozzánk és örömmel jelenthetem be, hogy az egységünk rögtönzött standot alakított ki, ahol elérhetőségeket gyűjtöttünk szép számmal. Aláírást senkitől sem kértünk!!! Viszont a Sebő Ödönnek megalakítottuk a Kárpátaljai baráti körét. Azt hiszem, hogy a számuk hamarosan fel fog duzzadni. Óriási az ígény a közös munkára. Hamarosan a Sebő Ödön baráti kör újra eléri eredeti létszámát.
A koncert után, Szalóka felé vettük az irányt. Ismételten forgalmi ellenőrzési ponton haladtunk át és mivel a járőr nem egyértelműen akart megállítani, tovább haladtunk. kb. 1km megtétele után szirénázva jöttek utánunk. Visszafordítottak a rendőrörs felé. Leparkoltunk a rendőrautó mögött, majd sofőrünket, Rahan(Tűzhajú) bajtársat bekísérték az örsre. Kisvártatva egy "Igyi szuda-t" üvöltöző rendőr felém mutogatva, gondolom engem is beakart kísérni az örsre. Mivel ezt a halandzsa nyelvet nem értem, ezért nem nagyon mozdultam. Közelebb jött és a hátsó fele felé mutogatott. Rájöttem, hogy egy ismerőst üdvözölhetek. Befáradtam a rendőrörsre és ott találkoztam Rahannal és kb. 20 ukrán rendőrrel. Az egyik törve beszélt magyarul de nem a barátságukról tettek tanubizonyságot. Nekem az ujjaimat akarták eltörni, Rahant pedig fejbelőni. Én kérdést tettem fel, hogy mégis melyik ujjamat szeretnék eltörni. Választ nem kaptam és mivel egyébről nem tudtunk kommunikálni, így engem visszaengedtek a társaságomhoz. Megvallom őszintén, hirtelen annyira megijedtem, hogy kénytelen voltam egy "Justice for Hungary" Nagymagyarország matricát felragasztani az ukrán rendőrautóra. Rahan megérkezése után elhagytuk a helyszint.
Hétfőn reggel indultunk haza, tele nagyon jó élményekkel.
Starsky